15. fejezet (Eun Hee pov.)

Csak nagy szemekkel néztem, ahogy Jiyong egy táncos csajjal smárolt. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy semmit nem változott. Nagyon őszintének tűnt NiTae-vel kapcsolatban, de úgy tűnik félreismertem, megint. Miért kell benne mindig csalódnunk?
NiTae elrohant, JiYong meg utána. Én még mindig döbbenten álltam.
- Jonghoon – szólítottam meg a fiút. – Ez mi volt?
- Nem az aminek látszott.
- Akkor mi? – kérdeztem idegesen.
- Először is nem volt igazi csók, csak a csaj szája mellé ment, másodszor pedig a műsör része. Jiyong nem akart beleegyezni, de végül kénytelen volt – mondta Jonghoon. Végül is így jobban belegondolva, tényleg látszott rajta, hogy nem volt igazi, de ha valaki ezt meglátja, nem fog azon gondolkodni, hogy tényleg csók volt-e vagy sem. Annak látszott, és ez a lényeg. Ezek után még hülyén is éreztem magam, amiért ennyire nem bíztam meg benne, pedig régen még az életem is rábíztam volna, de ez régen volt… Miután sikerült teljes egészében megemésztenem a történteket, azon kezdtem el gondolkodni, hogy NiTae hogyan viselkedne ezek után. Tudtam, hogy nem fogja meghallgatni, és inkább elmegy egy buliba…
- Menjünk – jelentettem ki, mire Jonghoon kérdőn nézett rám.
- Hova?
- Hozzánk. Muszáj megakadályoznom, hogy NiTae elmenjen, különben soha nem beszélik meg… - feleltem, majd már el is indultam. Jonghoon persze követett. Hívtunk egy taxit, ami egyenesen a szálloda felé vitt. Jonghoon egész úton vicces sztorikat mesélt, amik vele történtek. Én se bírtam ki, hogy ne meséljek valamit. Így érkeztünk meg, nevetve és nagyjából teljesen elfelejtve, hogy mi is történt pár perce. Ahogy beléptünk, megláttam barátnőm szépen felöltözve, nyomában pedig Jiyong. Ahogy hozzá szóltam, ő rögtön majd leharapta a fejem. Tudtam, hogy most inkább nem kéne zargatni őt, ezért csak egyszerűen bezártam őket a szobába.
- Hagyjuk őket magukra – mondtam, majd kiléptünk a nappaliból a folyosóra.
- Gyere, mutatok valamit – ragadta meg csuklóm Jonghoon, majd elindultunk a lépcsők irányába. Nem tudom, hogy hány emeletes ez a hotel, de mi a legtetejére mentünk fel, ami – nekem legalábbis – nem kicsit volt fárasztó. Hét óra volta már, szóval sötét. Ahogy felnéztem a csillagos égre, jól eső érzés fogott el. Annyira szép volt, és mindig is szerettem csak úgy az eget bámulni, legyen nappal vagy éjszaka.
- És miért hoztál ide? – kérdeztem kíváncsian.
- Gyere erre – húzott be egy kis eldugott zugba. – Innét tökéletesen lehet látni sok égitestet – mutatott fel az égboltra. – Ott van a Göncölszekér, látod? – nézett rám, mire én bólintottam.
- És ott pedig az Orion – mutattam fel én is.
Nagyjából ez ment vagy egy félórán keresztül, mikor Jonghoon felém fordult, mikor én még mindig az eget kémleltem. Végül miután Jonghoon nem fordult el, én is felé fordult. Ő csak szemembe nézett, amit én is követtem. Aztán Jonghoon kezdett egyre közelebb jönni felém, majd mikor már csak pár centi választotta el ajkainkat, hirtelen megpuszilta a homlokom, majd újra a szemembe nézett. Teljesen komoly volt, ezért már előre féltem, hogy mit fog mondani, mikor láttam, hogy készül valamire.
- EunHee, figyelj - kezdett bele két levegő vétel között. Nagyon aranyos volt, hogy ennyire szégyenlős volt, és nem tudta kimondani, amit akart.
- Igen? – kérdeztem, mire ő nyelt egyet.
- Szóval, izé – próbálkozott tovább. Itt megint megakadt, majd vett egy nagy levegőt. – Lennél a barátnőm? – hadarta el egy szuszra. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mert ez nem igaz. Habár tudtam, sejtettem, reméltem, hogy ez fog történni, mégis meglepődtem. – Nem kell most válaszolnod. Tudom, hogy hirtelen jött, épp ezért. Majd holnap találkozunk – mondta, majd sietősen távozott. Én meg csak úgy ültem ott, ahogy voltam. Nem tudtam hova tenni a gondolataim. Nem tudtam, hogy örüljek-e, vagy inkább legyek szomorú, amiért nekem összejön, NiTaenek meg nem…
Hirtelen a fejemre csaptam.
- Elfelejtettem! – ezzel rögtön fel is ugrottam, majd szélsebesen lerohantam a lépcsőn, és meg se álltam a szobánkig. Mikor bent voltam, gyorsan kinyitottam az ajtót. Lehet, hogy nem kellett volna? Nem láttam, hogy mit csináltak, de amint kinyílt az ajtó, ők szétugrottak, majd barátnőm gyorsan elindult kifelé. Arca enyhén piros volt, hajtincsei rendezetlenül álltak. Külseje teljesen mást sugallt, mint tettei. A bejárati ajtót jól bevágta, jelezve, hogy még mindig dühös. Jiyong még a szobában állt, ezért én rögtön letámadtam.
- Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

14. fejezet (NiTae pov.)

Nos, kövezzetek meg, hogy kereken egy hónapig nem voltam képes folytatni.ˇˇ :'( Ne haragudjatok, de nem volt energiám hozzá, és most megjött a fici íráshoz az ihlet.. szóval... ><
Ne haragudjatok, hogy ez a rész rövid lett, de ez is több a semminél.. úgyhogy...; enjoy.~:3♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- J..Jiyong - nyögtem ki nehezen. Gyorsan lökte el magától a táncos lányt, s igazította meg magát.
- Te mit csináltál az előbb? - nézett rá barátnőm nagy szemekkel.
- NiTae, ez nem az aminek látszik! - mentegetőzött Ji.
-  Jiyong, hagyjuk..... ismét csalódnom kellett benned... - suttogtam az utolsó szót, majd ezzel a mondattal elrohantam. Azt sem tudtam, hogy hová, csak azt, hogy elakarok menni. Nem akarok Jiyong-al beszélni egy jó darabig. Mikor kiértem az épületből egyből a hotel felé mentem, de útközben találkoztam MinHo-val. Teljesen összerezzentem mikor köszönt nekem, de most ... valami más volt.. a hangja.. kedvesen csengett.
- Szia - intettem neki, majd tovább akartam menni, de utánam kapott.
- Egy percre ráérsz? - nézett rám.
- Csak siess kérlek - néztem rá.
- Szeretnék bocsánatot kérni a múltkori viselkedésem miatt - őszinte volt.
- Elfogadva, de ha most megbocsájtasz.... megyek - azt sem tudtam mit mondok, csak annyit tudtam, hogy elakarok innen menni, s már a sírás is fojtogatott ezért minél előbb felakartam szívódni az utcáról. Ezek után már nem mondott semmit, ezért elindultam a "lakásunk" felé. Mikor beértem a Hotel ajtaján egyből rohantam a lifthez, majd fel az emeletünkre.

Fent a szobában lerúgtam a cipőt a lábamról, majd elmentem a fürdőbe. Nem érdekelt semmi, csak az hogy kell egy frissítő fürdés, mert én ezt nem bírom tovább. Megengedtem a vizet, miközben levetkőztem, s a hajamat összefogtam, aztán elmélyültem a meleg vízben. A gondolataim ráterelődtek Jiyong-ra, de gyorsan el is hessegettem őket. Ekkor valaki kopogott a fürdő ajtón.
- Ki az? - kiabáltam ki.
- Én - kiáltott vissza a vendégem, egyből felismertem a hangját.
- Menj vissza gyakorolni - morogtam, de az utolsó szót gúnyosan mondtam.
- NiTae, beszéljük meg! . szólt be.
- Nem akarok semmit megbeszélni veled! Átvertél!... megint!!!!! - kiáltottam ki dühösen. Már a fürdőt sem bírtam élvezni ezért kiszálltam a vízből. Magam köré csavartam egy törölközőt, majd nem foglalkozva Jiyong-al elmentem a szobába, hogy tiszta göncöt vegyek fel, de ő követett oda is.
- Mi lenne, ha kimennél míg felöltözök? - néztem rá dühösen.Ki lépett a szobából, én pedig szó szerint orra előtt bevágtam az ajtót, s felöltöztem. Most azért is megmutatom, hogy én nem valami kis játékszer vagyok, hanem nekem is vannak érzéseim. Egy csinos, még is visszafogott ruhát vettem fel, hozzá egy magas sarkút, s a szememet kihúztam egy picit, majd kitopogtam a nappaliba.
- Nos, mondd gyorsan, mert nemsokára kezdődik egy kisebb buli.. én szeretnék oda is eljutni - mosolyogtam. Mivel már este 7 óra volt. Jól elszállt az idő, nem is foglalkoztam vele, hogy míg én készülődök addig ő kint vár, vagy mit csinál.
- Nem az volt aminek látszott - állt fel a kanapéról.
- Ezt már egyszer mondtad - forgattam meg szemeim.
- Tudom. De akkor sem az volt. NiTae.. én ... én.... azt szeretném, ha te lennél a ... - nem hallottam innen már semmit, mert hirtelen Eun Hee és Jonghoon léptek be az ajtón, nevetve.
- Oh, NiTae ugye tudod, hogy aggódtam? - nézett rám barátnőm.
- Képzelem - fintorogtam - még valami...vagy végre mehetek bulizni? - néztem rájuk. Most mindenkire haragudtam. Pontosan én sem tudom, hogy mért, de ma ilyen "haragszom az emberekre" napot tartottam. EunHee hirtelen abbahagyta a nevetést, s arca elkomorult.
- Most... te.. és.. Jiyong.. be...a szobába! - parancsolta. Meg kell valljam ilyenkor félek a barátnőmtől. Olyan ijesztőek a szemei.
Mikor végre betuszkolt minket az ajtón boldogan zárta ránk azt, majd hallottam, hogy még mond valamit Jonghoon-nak, aztán kimennek az ajtón. Na, szép kis barátnő.~
- Beszéljük már meg! - nézett rám Ji.
- Inkább kihagyom, köszi - néztem rá - megvárom míg EunHee kinyitja, majd elmegyek a buliba, ha persze anyuci elenged - az anyuci szót, gúnyosan mondtam, hiszen ez a jelző alatt EunHee-t értettem.
- NiTae- szólított meg Jiyong, már megint.
- Mondd- fordultam meg. 

14. fejezet (Eun Hee pov.)

Igazából valahogy nem lepődtem meg azon, hogy találkoztunk. Nem szólt egy szót se, csak leült mellém. Csendben ültünk. Már épp készültem elmenni, amikor Jun megszólalt.
- Bármit is csinálnék, nem jönnél vissza hozzám, jól sejtem, ugye? – kérdezte halkan. Én csak csodálkozva néztem rá. Gondoltam válaszolok, de ő folytatta. – És mondd, mi jobb benne, mint bennem? Az, hogy gazdag és híres? Komolyan gondolod a dolgokat egyáltalán vele, vagy csak szórakozol vele is, mint velem, vagy a többi sráccal? – kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
- Na ide figyelj! – kezdtem bele mérgesen. – Először is te csaltál meg, és nem én szórakoztam veled, másodszor pedig nem a pénze vagy hírneve miatt szeretem! És hogy mi jobb benne? Őszintén? Minden! – förmedtem rá, majd már épp mentem volna el, amikor elkapta a karom és visszarántott.
- Még nem fejeztem be, úgyhogy nem mehetsz el!
- De én befejeztem! – válaszoltam, majd megint távoztam volna, de ő még mindig itt tartott.
- Azért is végig hallgatsz! – parancsolt rám, de én kiszabadítottam karom és nagy léptekkel elindultam. – Jól van, menjél csak vissza hozzá! Bár, nem tudom mit fog majd hinni rólad, ha tálalok neki mindent a múltadról, a sok fiúról és a többiről! – kiáltott utánam. Dühösen fordultam vissza hozzá.
- Úgyse mered!
- Nem-e? Na majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén! – nevetett fel gúnyosan. Inkább itt hagytam és visszamentem. Teljesen felidegesített.
A szobánkban mellesleg nem túl kedvesen viselkedtem Jonghoonnal. Már teljesen elegem volt mindenből, és már csak aludni akartam. A hálószobába beérve elkezdtem egy picit szipogni, annyira elegem volt már belőle… Barátnőm persze rögtön megkérdezte, hogy mi történt, de nem akartam elmondani senkinek se, hogy mi történt, ezért hazudtam. NiTae Jonghoon-t kereste, ezért szóltam neki, majd együtt visszajöttünk és befeküdtünk az ágyba. Már majdnem elaludtam volna, amikor arra lettem figyelmes, hogy a két szobatársunk éppen a nappaliba költözik. Se én, se Jonghoon nem értettük, hogy miért, elvégre ott nem férnek el, ha csak…! Próbáltam nem rosszra gondolni, de elég nehéz volt. Már félig aludtam, amikor Jonghoon elkezdett szólítgatni, de nem válaszoltam rá, mert abban a pillanatban el is aludtam.

Reggel, mikor felébredtem, Jonghoon már nem volt mellettem. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Valahogy nem lepődtem meg rajta, hogy NiTae-t találtam ott éppen reggeli készítés közben. Leültem egy székre az étkezőasztalnál, és onnét figyeltem, ahogy barátnőm szorgoskodik. Annyira bele volt merülve, hogy észre se vette, hogy itt vagyok, ezért gondoltam, megviccelem. Csendben mögé lopóztam, majd hirtelen megfogtam a vállát. Ijedtében ugrott egyet, mire én felnevettem.
- Jó reggelt! – léptem mellé, mire ő csúnyán nézett rám.
- Neked is - morogta az orra alatt. Én ezen is csak nevettem, majd visszaültem a helyemre.
- Hát a fiúk? – kérdeztem.
- Korán el kellett menniük próbálni – felelte barátnőm, miközben megterített.
- Értem.
- Azt is mondták, hogy majd mi is bemehetünk megnézni – mesélte csillogó szemekkel NiTae.
- Tényleg?
- Aham.
- Az nagyon jó – haraptam bele a pirítósomba. – És mikor?
- Majd délután valamikor. JiYong azt mondta, hogy majd hív, ha mehetünk. – mikor ezt mondta, rápillantottam a kanapéra, amin még látszottak az este nyomai, vagyis az ágynemű még ott volt.
- És milyen volt az este a kanapén? Jól szórakoztatok? – kérdeztem egy sunyi mosoly kíséretében. NiTae elvörösödött és a fejemhez vágott egy rongyot, ami először akadt keze ügyébe.
- Nem is történt semmi! - mentegetőzött teljesen vörösen.
- Az arcod nem erről árulkodik – kacsintottam rá, majd beleittam a tejbe. Barátnőm csak pufogott magában.
A reggeli további részét csendben töltöttük. Amikor végeztünk, a mosogatni valót csak a konyhapultra helyeztük, mondván, hogy majd később elmosogatjuk, amiből általában soha semmi nem szokott lenni. Teli hassal ültünk le a TV elé, amiben egy értelmes műsort kerestünk, de mivel nem találtunk, kikapcsoltuk a TV-t.
- Öm NiTae… - szólaltam meg. Itt megakadtam. Barátnőm csak kérdőn nézett rám. – Akkor visszamegyünk Szöulba? – kérdeztem egy hirtelen ötlettől vezérelve. Igazából először el akartam mesélni, hogy mi is történt az este folyamán, de meggondoltam magam. Jobb, ha arról senki se tud.

- Lehet – felelte bizonytalan hangon barátnőm. Csendben ültünk tovább.
- Elmegyünk sétálni? – kérdeztem hirtelen. NiTae bólintott, majd bementünk a szobába átöltözni és rendbe szedni magunkat, mert még mindig pizsiben voltunk. Miután ezzel végeztünk, elindultunk felderíteni a várost. A nap szépen sütött, ezért úgy gondoltam, biztos meleg is van, de mire kiértünk, teljesen beborult és az eső is elkezdett esni. Visszafordultunk, hogy átöltözzünk, mert hűvös is volt. Miután másodszorra is átöltöztünk, tényleg elindultunk sétálni.
A város nagyon szép volt és az egész délelőttöt itt töltöttük, még ebédelni is egy étteremben voltunk. Még pár ruhás boltot is megjártunk, elvégre a vásárlás se maradhat el. Pont mikor már nagyon elkezdtünk unatkozni, NiTae csengőhangja szólalt meg. Rögtön felvette a telefont. Mosolyogva beszélt egész végig. Amikor letette, közölte, hogy JiYong volt, és azt mondta, hogy most mehetünk. El is indultunk, de a baj az volt, hogy nem tudtuk merre kell menni, ezért barátnőm újra felhívta JiYong-ot, kinek segítségével eljutottunk a megfelelő helyre. Mosolyogva mentünk be, de mikor beértünk, egy nagyon meglepő dologgal találtuk szembe magunkat.

13. fejezet (NiTae pov.)

Nem sokkal később felkeltem, mivel valaki bejött a szobába.
- Eun Hee? - suttogtam nevét.
- NiTae - hallottam, hogy szipog.
- M..Mi történt? Jonghoon bántott? - kérdeztem egyből, persze suttogva, nem akartam felkelteni a békésen alvó Jiyong-ot.
- Nem.. nem, csak... bevertem a kis lábujjam a küszöbbe... köcsög küszöb - kezdett el mérgelődni. Én csak kuncogtam egyet.
- Jaj, már megijedtem... Jonghoon merre van? - néztem döbbenten rá, mondjuk sokat nem láthatott.
- Mindjárt szólok neki - ezzel elment szólni alvótársának. Körülbelül 2 perc után együtt jöttek be a szobába, majd feküdtek le az ágyba. Én visszafeküdtem Ji mellkasára, de azon nyomban éreztem, hogy felkelt.
~Jaj, ne máár..! Nem akartam felkelteni..~
- NiTae.. - nyammogott egyet, halkan.
- Bocsika - suttogtam vissza félve.
- Semmi baj, de szerintem menjünk ki.... a nappaliba.. Jonghoon és Eun Hee biztos, hogy megszeretnének még pár dolgot beszélni - szólalt meg álmoskás hangján.
- Rendben - ezzel kikeltünk az ágyból. Felvettük a párnánkat, takarónkat, s a lepedőt, majd kiigyekeztünk, de Jonghoon hangja megállított minket egy percre.
- Hová.. hová? - kérdezte, hallatszott a hangján, hogy sunyin mosolyog.
- A nappaliba - válaszoltam.
- De azon nem fértek el ketten - értetlenkedett barátnőm.
- Megoldjuk - kuncogott Ji, majd kimentünk. Becsuktam a szoba ajtót Kihúztuk a kanapét, megágyaztunk, majd elhelyeztük magunkat kényelembe. Szinte ugyan abban a pózban feküdtünk mint az ágyon.
- Nem is olyan kicsi ez a kanapé - kuncogott Ji.
- Hm.. ja - nyöszörögtem.
- Álmos vagy?
- Kicsit... - kezdtem el játszadozni ujjaimmal mellkasán. (Póló is volt rajta.!)
- Nhee.. ezh csikizzzz - kezdett el ficánkolni alattam. Én csak kuncogtam egyet, majd folytattam amit elkezdtem.
Addig- addig ficánkolt míg fölém nem kerül. Az eddigi nevetésem egyből eltűnt, s meglepett arccal figyeltem az övét.
Mélyen elvesztünk egymást tekintetében.
- Kérlek - suttogta. Nagyon nyeltem, tudtam, hogy mit akar. Mivel nem válaszoltam... ezért megtette.
Ajkait óvatosan helyezte enyémre.
És bekövetkezett az amitől féltem! A szívem .... hevesebben dobog, mint eddig bármikor.
Elszakadtam tőle, majd lelöktem magamról, hátat fordítottam neki, s szinte egyből elaludtam.

Jiyong Pov.

Lehet nem kellett volna ez a csók, de nem bírtam magammal.
Dühösen fordított hátat nekem, majd 5 perc múlva már légzése egyenletes volt.
~Mindent elszúrtam!?~

13. fejezet (Eun Hee pov.)

Kérdése annyira hirtelen jött, hogy rögtön válaszolni se tudtam. Leakadtam ott, hogy mennyire aranyos volt ez már tőle, hogy így megkérdezte.
- Hát… - nyögtem ki nehezen. – Tulajdonképp ez nem tőlem függ…
- Akkor? – kérdezte kíváncsian Jonghoon.
- Igazából NiTae-től – mondtam halkan, nehogy a másik kettőt zavarjuk.
Igazából érdekes hangok jöttek tőlük, és ha jól vettem ki, hevesen csókolóztak. JiYong biztos ment volna tovább is, de tudtam, hogy barátnőm nem fog belemenni… legalábbis reméltem.
- Nyugi, JiYong őt kezelésbe veszi, úgyhogy biztos bele fog menni – mondta, majd felém fordult.
- Akkor igen, szívesen – fordultam én is felé. Szemeim csillogtak, de ha jól láttam a holdfényben, az övéi is. Egy darabig csak szemeztünk egymással, majd láttam, hogy Jonghoon tekintete a számra tévedt. Egy darabig csak bámulta, de rövidesen meg is szólalt.
- Szabad? – kérdezte. Válaszul megcsókoltam. Először kicsit meglepődött, de hamar viszonozta és átvette az irányítást. Először csak gyengéden ízlelgettük egymás ajkait, majd egyre hevesebbé váltunk.
NiTae-ék és valami ehhez hasonlót művelhettek, de lehet, hogy ők már sokkal előrébb tartottak. Elváltunk egymástól pár pillanatra, hogy levegőt tudjunk venni. Pár másodperccel később Jonghoon újra „támadt”. Most már viszont rám is feküdt. Egyikkel kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig nyakát öleltem körbe. Ezzel baj nem is lett volna, de mivel én eléggé az ágy szélén voltam, sikeresen leestünk. A másik két turbékoló pár hangos nevetésben tört ki.
- Ez nem az aminek látszik – nyögtem ki nehezen, persze NiTae nem hitt nekem. Mondjuk én se hittem volna neki fordított esetben. Gyorsan visszafeküdtünk az ágyba.
Teljesen ki volt száradva a szám, ezért kimentem a konyhába egy pohár vizet meginni. Miután ittam, leültem kicsit a kanapéra. Össze-vissza cikáztak a gondolatok a fejemben.
Ki akartam üríteni a fejem, ezért kimentem a friss levegőre sétálni. Abba bele se gondoltam, hogy esetleg Junnal vagy Minhoval összetalálkozhatok.
Kimentem a hotelből és sétálni kezdtem az utcákon. Kicsit hideg volt egy szál pizsamában, de nem nagyon tudott érdekelni.
A parkban kötöttem ki, amire NiTae-vel találtam rá. Leültem a padra, behunytam a szemem és megpróbáltam semmire se gondolni. Nehezen ment, de végül is sikerült.
Nem tudom mióta ülhettem itt, de egyszer csak bokorzörgésre lettem figyelmes. Riadtan kaptam a fejem hátra, de a bokorból csak egy kiscica jött ki. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és visszafordultam. Amint ezt megtettem egy Junnal találtam szembe magam. Ijedten néztem rá, de ő csak kedvesen elmosolyodott és végig simított az arcomon.

Jonghoon pov.

Eun Hee kiment a szobából, gondolom inni. Én is ki voltam száradva kicsit. Próbáltam nem rosszra gondolni, de féltettem Eun Hee-t, még így is, hogy csak a konyhába ment ki.
Már több tíz perce nem jött vissza, ezért most nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, hogy mi van vele. Felkeltem és én is kimentem a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre Eun Hee volt ott.
- Hát te? – kérdezte tőlem.
- Csak szomjas voltam – füllentettem neki, de végül is volt benne igazság. Kivettem egy poharat és töltöttem bele vizet, amit meg is ittam.
Leültem Eun Hee mellé a kanapéra.
- És te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle kedvesen. Ő csak megvonta a vállát.
- Nem voltam álmos, ezért kimentem levegőzni egy kicsit – felelte, majd felállt és bement a szobába.
Valami viszont bűzlik nekem benne. Ha volt kinn levegőzni, akkor hogy nem találkozhatott Junnal? Még NiTae-t és megtámadta Minho…
Biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben, de még Eun Hee viselkedése is furcsa volt. Most teljesen érzelemmentesen beszélt, pedig általában mindig mosolyog…

12. fejezet (NiTae pov.)

Megleptek Jonghoon szavai mikor kijelentette, hogy ők is itt fognak aludni velünk egy szobában.
Barátnőm kicsit meglepett volt, de amint láttam szemei másról árulkodtak. Kényelmesen ültem a helyemen, de kicsit álmos is voltam, ezt azzal jeleztem, hogy ásítottam egy nagyot. Tanácsoltam, hogy menjünk aludni, mivel a fiúknak holnap hosszú napjuk lesz. Mindenki bólintott, mivel tudták, hogy igazam van. Mikor beakarunk menni a szobába hirtelen eszükbe jutottak a fiúk. Hol fognak aludni?
Hátrafordultam, majd megkérdeztem, hogy hol szeretnének aludni. Nem nagyon tetszett az ötlet, de nem fértek volna el a kanapén... ezért velünk kellett aludjanak. Jiyong elég érdekes mosolyt lejtett, elég hirtelen is vágta rá a választ. Becsoszogtunk a szobánkba, majd bebújtunk az ágyba.

Egyszerűen képtelen voltam elaludni. Azon járt az eszem, hogy most mit kéne tegyek. Itt fekszik mellettem Ji akit kiskoromban nagyon imádtam, s most is kezdtek érezni valamit, amitől félek. Hirtelen egy kart éreztem meg hasamnál. Odakaptam tekintetem, majd a kar tulajdonosára néztem. Szemei csillogtak, a hold fénye bevilágította a szobát, így tisztán láttam.
- J..Jiyong - suttogtam nevét.
- Css - tette rá ujját ajkaimra. Nagy szemekkel figyeltem, még mindig. Ez olyan hihetetlen. Jiyong, te egy tuskó vagy! Fogd fel, hogy miattad szenvedtem/szenvedtünk, most pedig mint helyre akarsz hozni?! Ááháháháháá.~ dühöngtem magamban. Az eszem azt mondja, hogy utáljam, de a szívem... a szívem.. mást mondd, ami nagyon idegesít!
- K..kérlek... hagyj.. - nyöszörögtem ki a szavakat.
- NiTae, kérlek, fejezd ezt be! Mért vagy ilyen elutasító? te is nagyon jól tudod, hogy sajnálom a múltat, de.... - nem folytatta inkább témát terelt - kérlek, fejezzük be ezt az ellenségeskedést és menjünk vissza Szöulba. Te, én, Jonghoon és Eun Hee.. mi négyen.. mi vigyázunk rátok. Csak arra kérlek, gyertek vissza! - nézett mélyen a szemembe.
- Jiyong, ez nem olyan egyszerű.. - sóhajtottam fájdalmasan - tudom, hogy megbántad, sajnálod, eddig minden oké, de te nem tudod, hogy mennyit szenvedtem... és Eun Hee is.. Nem megyek vissza Szöul-ba.. MinHo és Jun ott simán megtalálnak! SŐT! mindenhol! - remegtem meg testemben, amit ő is érezhetett, mivel szorosabban bújt hozzám.
- Kérlek - csak ennyit mondott, majd felém tornyosodott. Most szemeim az eddiginél is nagyobbak lettek, s csak figyeltem, hogy mire készül - Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek - könyörgött, majd adott egy puszit a nyakamra, aztán feljebb ment. Az államra, arcomra, s legutoljára .... a számra.
- Kérlek - lehelte szó szerint a számba.Istenem, még egy kérlek és esküszöm bele megyek, CSAK még egyet! - kérleeeeeeeek - húzta el az "e"-t, s szenvedélyesen megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam, mire automatikusan nyitottam szét ajkaimat, s engedtem be nedves izmát a számba. Nem akartam. Nem, mivel tudtam, hogy ez.. ez nagy lavinát indít bennem és ... megtörtént. A lavina elindult. Beletúrtam hajába, míg szenvedélyes táncot jártak nyelveink.
Aztán egy apróbb köhintés ugrasztott szét minket.
- aj.. aj.. - kuncogott Ji, majd lemászott rólam. Előre néztünk, de nem láttunk semmit, majd hirtelen megnyikkant Eun Hee ágya, s nagy cuppogásokat hallottunk. Mosolyogva egymásra néztünk, majd amit az előbb csináltunk azt folytattuk, de most én kezdeményeztem.
- Na, akkor mi a válaszod? - vált el tőlem egy percre.
- Na, szerinted? - mosolyogtam rá. Most én voltam felül.
Ji átfordított, majd megint ő került felülre. Kezét bevezette felsőm alá, mikor észbe kaptam, s elváltam tőle.
- Ez nem jó... ötlet - lihegtem.
- NiTae.... - lehelte nevemet, majd közel húzott magához. Ekkor éreztem meg, hogy böki valami a bal combom .. belső felét.
- Ugh - nem tudtam mit akarok mondani, de ez jött ki most hirtelen.
Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk Eun Hee-ék felől. Oda kaptuk a fejünket, majd azt vettük észre, hogy mind a ketten a földön vannak, egymáson fekve. Betelt a pohár nagy nevetésbe törtünk ki, mire a két személy felkapta a fejét.
- Oh, N..NiTae - hebegte -habogta barátnőm - e..ez nem az aminek látszik - vakarta meg tarkóját.
- Hááát, perszeee - mosolyogtam, persze ezt nem nagyon láthatták, de hangomon biztos, hogy hallatszódott - csak folytassátok - invitáltam őket, majd vissza tettem fejem a párnák közé.
- Huh, ez durva volt- hallottam meg Jonghoon hangját, amit megmosolyogtunk Ji-vel aztán végleg lehunytuk pilláinkat. Ji mellkasár húzta fejem, így hallottam hevesen zakatolószívét, de persze, arra fogtam, hogy biztos megijedt az előbbi dolog miatt. 

12. fejezet (Eun Hee pov.)

Álmatlanul telt az éjszakám, egészen addig, amíg mozgolódásra nem ébredtem fel. Valaki a konyhában volt. Különösebb figyelmet nem szenteltem rá, de visszaaludni se tudtam. Felkeltem és én is kimentem a konyhába. Láttam az asztalon egy üres poharat. Rögtön NiTae-re gondoltam. Különösebben ez sem érdekelt. Elővettem én is egy poharat, majd töltöttem bele vizet. Ahogy gondolkodtam, eszembe jutott, hogy ha NiTae itt járt, akkor ébren van, ergo kiment levegőzni régi jó szokásához hívén. Ezzel még nem is lenne probléma, ha nem tudnánk, hogy Minho és Jun éppen valahol körülöttünk szaglászik. A poharat próbáltam szépen lerakni az asztalra és nem levágni oda, de mivel siettem, ez nem sikerült. Bevágtattam a barátnőm szobájába, amiben persze nem találtam. Elkezdtem idegesen fel-alá járkálni a szobában. Féltettem, hogy bántódása esik, de nem mentem utána, mert ötletem se volt, hogy merre ment.
Pár perces járkálás után mégis úgy döntöttem, hogy utána megyek. Felkaptam egy pulcsit és már nyitottam volna az ajtót, amikor kopogtak.
- Eun Hee, itt vagy? – hallottam Jonghoon hangját kintről. Nem értettem, hogy mit is keres itt pontosan, de kinyitottam neki ajtót, mert nem akartam megvárakoztatni.
- Hát te? – kérdeztem kicsit meglepetten tőle, miközben beengedtem. Ő egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében beljebb jött.
- Én csak meg akartam nézni, hogy veled minden rendben van-e – felelte őszintén. Én csak kérdőn néztem rá.
- Miért, történt valami? – kezdtem megint ideges lenni.
- Hát… - motyogott Jonghoon, miközben a földet pásztázta.
- NiTae-vel történt valami? Minho keze van az ügyben? Egyedül hagytad? – kezdtem egyre jobban dühbe gurulni.
- Nyugi, ott van JiYong is. Biztos nem esett baja – próbált lenyugtatni a fiú, de nem igazán sikerült. Őszintén szólva, JiYongban sem bíztam meg. Ha képes volt minden szó nélkül elmenni és itt hagyni legjobb barátait, most is képes lenne rá. Elhiszem, hogy megbánta, de ennyi nem elég.
- Megkeresem – jelentettem ki, majd megindultam az ajtó felé, de Jonghoon elkapta a karom. Idegesen néztem rá, de ő csak cukin mosolygott. Ebben pillanatban, kinyitódott az ajtó, és egy NiTae és egy JiYong lépett be. Kicsit meglepődtem, de még mindig nem nyugodtam le, főleg, hogy láttam, hogy JiYong megsérült.
- Úristen, jól vagy? – mentem oda régi barátunkhoz, aki bólintott egy aprót. NiTae-re pillantottam. Szemmel megbeszéltük a dolgokat, amit egy bólintással zártunk.
- Na gyere, lekezelem a sebeidet – mondta barátnőm, majd bevezette a fürdőbe. Én leültem Jonghoon mellé a kanapéra (aki időközben helyet foglalt).
- Szerencsére nem történt semmi baj – törtem meg a csendet. – Amúgy meg bocsi, hogy csak úgy neked támadtam, csak tudod NiTae túl fontos nekem… Sok mindenen mentünk keresztül együtt – gondolkodtam el a régi emlékeken. Jonghoon érdeklődve figyelt.  –Áhh, mindegy, hosszú. Majd egyszer talán elmesélem – mondtam, majd NiTae és JiYong lépett ki a fürdőből, az utóbbi egy-pár ragtapasszal az arcán.
- Így kellemes lesz fellépni – jegyeztem meg, mire ő csak rám mosolygott, majd helyet foglaltak mellettünk.
- Jun nem járt itt? – kérdezte barátnőm, mire én megráztam a fejem.
- Legalábbis én nem találkoztam vele – feleltem.
- Még jó – tette hozzá halkan Jonghoon a leginkább magának szánt megjegyzést, de még így is lehetet hallani.
- De miért is jöttetek pontosan? – kérdezte NiTae. Kíváncsian fürkésztük a két fiú arcát, akik először egymásra néztek, majd Jonghoon szólalt meg.
- Ugye, lesz holnapután, vagyis – itt a karórájára nézett – holnap, mivel hajnali kettő van, egy fellépés. Mindkettőnk csapata ebben a szállodában szállt meg, ezen az emelten is. Ezért úgy gondoltuk, hogy amíg itt vagyunk, veletek leszünk ebben a szobában, nehogy az a két patkány újra a közeletekbe férkőzzenek – mondta Jonghoon.
Én csak NiTae-re néztem, aki szintén meg volt lepve, pont úgy, mint én. Rögtön válaszolni se tudtam, de végül beleegyeztünk. Hogy is lehetne egy ilyen ajánlatott visszautasítani?
Csendben ültünk egy ideig, amíg NiTae nem ásított egyet.
- Le kéne feküdni aludni szerintem. Holnap biztos kemény napotok lesz – felelte NiTae. Helyeslően bólintottunk, majd fel is álltunk. Mi ketten meg is indultunk a szobánk felé, de félúton megtorpantunk. Ők hol fognak aludni?
- Hol szeretnétek aludni? – kérdezte NiTae, mire a két fiú egymásra nézett és elmosolyodott.
- A kanapé jó lesz – szólalt meg végül Jonghoon.
- Az nem elég nagy kettőtöknek – mondtam én.
- Akkor alszotok velünk – felelte NiTae.
- Hát jó – vágta rá kicsit gyorsabban Jiyong sunyin mosolyogva. Rossz érzésem támadt, de mivel én is fáradt voltam már, nem igen törődtem vele. Bevonultunk a szobánkba. A franciaágyam nagyon nagy volt, így kényelmesen elférünk. Én rögtön bebújtam az ágyba. Vártam, hogy Jonghoon mikor fekszik le, mert le akartam már kapcsolni a kis lámpát. Levette a pólóját, majd befeküdt az ágyba (melegítőben volt alapból).  Nyeltem egy nagyot, amikor megláttam felső testét. Nem is bírtam sokáig nézni, mert rögtön zavarba jöttem. A sok férfi közül, akivel találkoztam, ő váltott ki belőlem először ilyen reakciót…
Próbáltam elaludni, de nem sikerült. Csak forgolódtam, nem tudtam, hogy feküdjek ahhoz, hogy elaludjak. Végül a hátamra feküdtem, de így se sikerült.
- Jonghoon – suttogtam halkan.
- Hm?
- Alszol? – kérdeztem félve.
- Nem – motyogta. – Miért?
- Semmi, csak kíváncsi voltam, hogy te alszol-e – mondtam.
Többet nem beszéltünk. Én a plafont néztem (már amennyire sötétben látni lehet). Azt hittem, hogy Jonghoon elaludt, de nem.
- Ha visszamegyünk Szöulba, visszajössz velem? – kérdezte.